Ez a bejegyzés arról szól, hogyan kezdtem el lovagolni, milyen élmény volt az első lépéseket megtenni, és hogyan váltam a kezdeti bizonytalanságból egy magabiztos lovas személyévé, aki már a tereplovaglás rejtelmeit kísérli meghódítani.

A SportTérkép indulásakor az első sport a lovaglás volt. Felhívásomra ajánlották a Mega Farm Lovardát , és ennél nagyszerűbb ajánlást még nem kaptam. Egy napsütéses délutánon megérkeztem a lovardába, izgatottan és egyben kissé félénken szemléltem a gyönyörű állatokat. A lovaglás már 3 éves kortól kezdhető, de a lovardában minden korosztály képviseltette magát, ami megerősített abban, hogy sosem késő elkezdeni. Én ekkor 35 éves voltam.

Az első lépések megtétele lóháton varázslatos élmény volt számomra. A ló megértő és türelmes volt, miközben én még az egyensúlyozással és az alapvető mozdulatokkal küzdöttem. Ez az élmény olyan erős érzelmeket váltott ki belőlem, amelyeket korábban sosem tapasztaltam. Ahogy a lóval együtt haladtunk, egyre inkább éreztem, hogy ez több mint sport, ez egy közös “tánc”, ahol ember és állat együtt mozog a természet ritmusára.

Azóta is heti rendszerességgel látogatom a lovardát, és minden egyes alkalommal újra megtapasztalom azt az örömöt és kihívást, amit a lovaglás jelent. Az elmúlt hónapok során folyamatosan tanultam és fejlődtem, a célom pedig, hogy magabiztosan tudjak terepen lovagolni, egyre közelebb kerül. A lovaglás nemcsak fizikai, hanem mentális kihívást is jelent, hiszen meg kell tanulni olvasni a ló jelzéseit, érezni annak hangulatát, és megfelelően reagálni rá.

A lovaglásban rejlő szabadságérzet, a természettel való kapcsolat és a ló iránti szeretet és tisztelet adja e sport igazi szépségét. Nem számít, hogy hány éves valaki, vagy milyen előképzettséggel rendelkezik, a lovaglás egy olyan tevékenység, amely nyitva áll mindenki számára.

Miközben a tereplovaglás felé haladok, új kihívásokkal találom szembe magam. Minden egyes lovaglás egy új kaland, egy lehetőség arra, hogy tanuljak, növekedjek, és még inkább elmélyítsem a kapcsolatomat ezzel a csodálatos sporttal.

Ez egy olyan szenvedély, amely formálja a karakteremet, erősíti a testemet és gyógyítja a lelkemet. Megtanított arra, hogy bízzak magamban és a körülöttem lévőkben, hogy értékeljem a csendes pillanatokat, amikor csak a ló lépteinek dobogása tölti be a levegőt, és ráébresztett arra, hogy az élet örömei gyakran azokban a kapcsolatokban rejlenek, amelyeket más élőlényekkel alakítunk ki.

A lovaglás által nyújtott tanulságok és élmények állandó inspirációt jelentenek számomra. Rámutattak arra, hogy az emberi és állati kapcsolatok mély és értékesek lehetnek, és hogy a természettel való összhangra törekvés nemcsak fizikai, hanem lelki jólétet is hozhat. A lovardából hazafelé tartva mindig érzem, hogy valahogy több lettem – erősebb, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb.

Ahogy előretekintek, izgatottan várom az új kalandokat és kihívásokat, amelyek még várnak rám a lovaglás világában. Tudom, hogy ez az út nem mindig lesz könnyű, de a szenvedélyem a lovaglás iránt és a lóval való mély kapcsolatom erőt ad nekem, hogy folytassam. A célom, hogy folyamatosan fejlődjek mint lovas, mélyebben megértsem a lovakkal való kommunikáció művészetét, és megoszthassam ezt a csodálatos élményt másokkal.

Mindenki, aki vonzódik a lovas sportokhoz, megtalálhatja ebben az életmódban azt a szenvedélyt, örömöt és kihívást, amely életre szóló utazássá teszi a lovaglást. Ahogy folytatom ezt az utazást, hálás vagyok minden leckéért, amit a lovaglás tanított nekem, és alig várom, hogy lássam, milyen új kalandok várnak rám a következő forduló után.